I. ásatási szezon - 2007 

2003-ban kaptunk  ásatási lehetőséget az Egyiptomi Régészeti Hivataltól. Alsó-Egyiptomban, a Nílus Deltájában Alexandria közelében a Kom-Truga nevű feltáratlan görög-római kori települést.

            Sajnos az elmúlt 4 év során nem sikerült az ásatási munkálatok elkezdése, mivel nem tudtuk összegyűjteni a megfelelő anyagi hátteret. A korábban ígért nagy összegű támogatások nem valósultak meg, csak ígérgetések maradtak, de ezen kívül semmilyen hivatalos intézmény sem állt mellénk.

            Mivel nem akartuk elveszíteni a lehetőséget, 3 alkalommal voltam terepbejáráson a régészeti területen, s évente újítottam meg az ásatási engedélyt. Ez azonban nem húzható a végtelenségig, egyszer el kellett kezdenünk a munkát. Ezért 2007. június 25-én a 8 fős expedíció elindul, s a meglévő kb. 2 millió Ft-ból elkezdte az ásatást Kom-Trugán, ahol már nagyon vártak bennünket.

A Horus Alapítvány jóvoltából a felszerelést az expedíció 4 tagja kisbusszal vitte a helyszínre. Az út kalandos volt: Szerbián, Bulgárián, Törökországon, Szírián, Jordánián keresztül, az aqabai öblön átkelve jutottunk el a Sínai-félszigetre, Nuweibába. Eddig nem is volt sok baj, az autó adóztatásától eltekintve, no meg a török-bolgár határon torlódó, Németországból hazatérő török vendégmunkások, s az Aqabában töltött 2 kemény nap a Szaudiból hazaautózó egyiptomi vendégmunkások miatt.

Nuweibában sokkolt bennünket az, hogy az egyiptomiak el akarták venni az autót, ha nem tudunk 10.000 USD-t fizetni, amit pedig nem tudtunk. Két hétbe telt, mire ki tudtuk menteni az autót az egyiptomiak karmai közül, s végre július 8-án elkezdhettük a munkát Kom Trugán.

 

 

 

 

A régészeti terület műholdas felvétele

 

A területet még soha nem tárták fel teljesen. Az 1950-es évek elején találták meg egy véletlen folytán a fürdőt és annak mozaikjait, amelyeket a Kairói Múzeumba szállítottak (ebből 2-tőt a kiállításon, a 3-dikat a leltárkönyven találtuk meg, azonosítatlan lelőhellyel, a negyediket nem találtuk sehol!).

  

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

Mozaikok a korábban feltárt fürdőből

 

A második és egyben utolsó ásatási próbálkozás 1992-ben történt, egyiptomi expedíció egy hétig dolgozott a falu É-K-i részén, sík területen. Ez utóbbiról hivatalos jelentés sem született. 2002-ben és 2004-ben a Delta projekt alkalmából a chicago-i Oriental Institute felmérte a régészeti területet, maghatározták a GPS adatokat, és rövid leírást készítettek. Jómagam 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben végeztem terepbejárást, felmértem a terület nagyságát, a lehetséges ásatás kezdőpontját, megpróbáltam meghatározni a hely kiterjedését, valamint az ásatáshoz szükséges eszközöket, emberigényt, stb.

Mit lehet tudni az ókori településről? A Ny-Deltában fekvő város óegyiptomi neve vsz. Hut-Jabet-Meni Vagy Hut-Jabet-Iszet volt. Valószínűleg már II. Ramszesz korától létezett, de csak a 30. dinasztiától szerepel a földrajzi listákon, mint a 3. alsó-egyiptomi nomosz egyik jelentős települése a líbiai határ mentén, ami Nesi-től Ny-ra fekszik.

 

 

                                               

                                                      Kom Truga és környéke az ókorban

 

 

A korábban talált 2 görög felirat szerint a makedón katonaság egyik állomása lehetett, valamint állt itt egy Kleopatreum vsz. VII. Kleopátra tiszteletére. Kopt neve Theroge volt, ebből ered a mostani elnevezés. A város több földrengést vészelt át. Az egyik kb. i.e. I. században, majd újjáépítették a római korban, s ezután még egy v. két földrengés, és árvíz döntötte le, amit mindig újjáépítés követett.  A líbiai határ mentén, a Líbiába menő kereskedelmi és karavánutak mellett feküdt. A maradványok szerint jelentős gazdasági központ volt, ahol gabonatermelésen kívül olajbogyó termesztéssel, olívaolaj előállítással, és feltehetően borkészítéssel is foglalkoztak. Lehetséges, hogy lerakatokat vagy elosztóközpontot is hoztak létre a kereskedők számára. A bevonuló arabok is megfelelő helynek találták az ország elfoglalása után, felújították az épületeket és kb. 12-13. sz-ig, az utolsó földrengésig gazdasági központként működött.

Az ásatás előtt most is két hétig terepbejárást végeztünk és felmértük a területet, amely É—D-i irányban 350 m, K-Ny-i irányban 450-500 m, s a modern település szélén, közvetlenül a falu és a temető mellett fekszik.

  

Épületromok a területen

 

  

Egy kis templom romjai és a fürdő maradványai

 

Próbáltuk meghatározni az épületek fekvését, korát és méreteit. A terepszemle során rengeteg felszíni anyagot, főként kerámiát, üveget találtunk, néha terra-sigillatat és halványkék fajansztöredékeket. A kerámia többsége amfóra volt, valamint hétköznapi edények, korsók, poharak, tálak, mécsesek. A felszínen keveredtek a modern edénytöredékekkel.

Eredeti tervem szerint az általam templomdombnak nevezett helyen lévő épületmaradványt (E épület) szerettem volna kiásni, mivel ez a legnagyobb kiterjedésű domb a legtöbb rommal. A terepbejárás után azonban megváltoztattam szándékomat, s közvetlenül a temető mellett, a terület Ny-i oldalán kezdtünk ásni. A Ny-i kisebb domb tisztítása során ugyanis az itt lévő épület (A épület) egyik helyiségében 5 db álló amfórát találtunk (a felső részük sajnos hiányzott). Szerencsétlenségünkre a falusiak másnapra hármat kiástak és szétdobáltak, de kettőt sikerült megmenteni.

 

 

    

 

 

 

Az amfórák felszíni nyomai és a megmentett 2 amfóra alsó része

 

Úgy gondoltam, hogy az épület raktárára bukkantunk. A letisztított falak is különlegesnek látszottak, úgy tűnt, hogy az eredeti falra másodlagosan ráépítettek.

 

 

   

Az "A" épület járószintje K felől és a K-Ny irányú fal a kapuforgóval

 

Az "A" épület K-i oldala Ny felől Az "A" épület É-i oldala

 

Tehát itt kezdtünk el ásni. Először egy 3mx15m-es Ny-K irányú szelvényt nyitottunk, hogy a jelenlegi járószintről elindulva lebontsuk a törmeléket, és elérjük az épület Ny-i falát. Később ezt a szelvényt még 2 m-rel szélesítettük É felé. Mielőtt elértük az épület Ny-i főfalát, számtalan kisebb-nagyobb vakolt és vakolatlan kőtömbre bukkantunk.

 

 

  

 

A kezdő kapavágások                            A ledőlt fal maradványai a K-Nyi szelvényben 

 

Egyértelművé vált, hogy a Ny-i fal Ny-i irányban dőlt le a földrengés során. A rengeteg edénytöredék és színes falfestés (kék, sárga, vörös, zöld, fekete), márványlap töredékek, a falba épített bazalt őrlőedény arra engedett következtetni, hogy fontos épületről van szó. A törmelékben sok, különböző átmérőjű égett fa és hasáb volt, bronz szögfejeket is találtunk, feltehetően bútorok maradványai.

A fal legalább 2 építési fázist mutatott: a felső része szabálytalan, kisebb kövekből épült, ez alatt egy szabályos falazás látható, majd a kidolgozatlan alapozás. 280 cm-re a fal jelenlegi magasságától már alig fordultak elő leletek, a talaj homokosra változott.

 

 

 

Az "A" épület Ny-i fala

 

    

A Ny-i fal a csatornanyílással és a kivezetővel

 

Az É-D irányú Ny-i fal kiásott D-i részén egy kivezető csatornanyílásra bukkantunk, ahonnan az első, vsz. helyi készítésű terra sigillata edény levélmintás darabja került elő. A csatornanyílás külső részén szabályos kövekből kialakított csatornakivezető árok volt, ami a földrengés következtében tönkrement. A fal előterében egy 1,3 mx 0,50 m-es ovális, szabályos kövekből rakott építmény volt. Úgy tűnik, lefelé még folytatódik. Mivel nem párhuzamos a fallal, nem igazán tudom, mi ez. Ehhez hasonlóak különben a növényeket és fákat körülvevő római kőkerítések is.

 

 

 

Ovális építmény a Ny-i fal előterében

 

Az első pénzérménk a Ptolemaiosz-korinak meghatározott fal mellől, 120 cm mélyről került elő. A só által szétmart réz oktodrachma feltehetően II. Arsioné (II. Ptolemaiosz felesége) korából számazik az i.e. 3. sz. végéről.

 

 

   

 

Réz oktodrachma vsz. II. Arsinoé korából

 

 

Ezután úgy döntöttem, hogy a Ny-i falat K felől is fel kellene tárni, hogy használható keresztmetszetet kapjunk. Ekkor találtuk meg az amfórákból összeállított víz vagy csatornavezetéket 70-80 cm mélyen. Az amfórák alját levágták, ide illesztették be a másik amfóra nyakát, amit rézdróttal erősítettek meg (ezek darabjai előkerültek). A vezeték ÉK felé haladt, 4 különböző színű kétfülű amfórából állt, emelkedése 3 %-os volt. Az 5. amfóra a másodlagosan épített, a főépület É-i falához csatlakozó É-D irányú másodlagos fal alatt haladt tovább K-re. Fölötte a padlószintről levezető függőleges amfóranyak volt, ami beletorkollott a vezetékbe.

 

 

  

 

Az "amfóra csatorna"

  

 

 

Az "amfóra csatorna" másodlagos falba ütköző vége a függőleges lefolyóval

 

Innen került elő a második pénzérme. A most befejeződött restaurálás során kiderült, hogy VII. Kleopatra hibásan nyomott pénze az i. e. 35-32 közötti időszakból.

 

 

     

 

VII. Kleopátra pénze

 

A másodlagos falnak csak a felső 40 cm-re volt kőből, alatta agyagtégla rétegeket találtunk, és 2,3 m után egy K-Ny-i irányú, szintén másodlagosan épített falba ütközött. Hogy megtaláljuk a vezeték folytatását, az É-D-i másodlagos fal K-i oldalát kezdtük kibontani. A vezeték valóban folytatódott, de már csak amfóra nyakakból állt, amely rendkívül hasonlított a fistulához (vízvezetékcső), de a nyakak mellé elhelyezték a füleket is. Az amfóranyakakból álló csatorna 1,7 m-t volt, ezután egy kőrakásnak ütközve megszűnt. Emelkedése 5 %-os volt.

 

 

 

A csatorna folytatása a másodlagos fal K-i részén

  

A kőrakás nem egyenes folytatása volt a csatornának, É-felé 1%-ot tért el, tehát csatornafedél nem lehetett. A mélyítés során kiderült, hogy egy szintén másodlagos építmény része volt.

 

A K felé haladó kőrakás, az"amfóra csatorna" folytatása

 

          

 

A csatorna egy kősorba torkollik                             A kőrakás egy leomlott épület

                                                                                része volt. Háttérben a

                                                                                másodlagos épület fala a csatorna

                                                                                nyílással

K felé haladva a főépület K-i fala mellett egy kör alakú kemencét találtunk, közepén korommal, körülötte rengeteg edénytöredékkel. Lehetséges, hogy ez volt a másodlagos épület főzésre használt kemencéje.

A kemence a tisztítás után

Kibontottuk a főépület K-i falának egy részét D-i irányban. Az É-K-i saroktól 240 cm-re egy másik, K felé futó másodlagos falat találtunk. Ennek D-i oldalán került elő egy kenyérsütő forma, valamint több amfóra töredéke.

A munkát az É-D irányú másodlagos fal két oldalán egyidejűleg folytattuk, mélyebbre mentünk. A Ny-i oldalon, a főfal É-i irányú kibontásakor, közvetlenül a fal kősora fölött egy kétosztatú kemencére bukkantunk, amelyből rengeteg hutasalak került elő. Ennek vizsgálata még folyamatban van, de úgy tűnik, hogy olvasztókemence volt, amit talán üvegek készítésére használtak.

   

A kétosztatú kemence D felől és felülről

Az É-D-i másodlagos fal É-i sarkában, 2 m mélyen egy újabb kör alakú, de szétrombolt kemencét találtunk a fal tövében. A feltárt rétegekből amfórák, tálak, tányérok, poharak, üvegtöredékek kerültek elő, köztük egy majdnem ép, lyukas fedővel ellátott fazékkal, melynek alja kormos volt.

Fazék fedővel

Sajnos a sós talaj szinte teljesen tönkretette a fajansztárgyakat, csak apró darabokban tudtuk ezeket kiszedni, de szerencsénk is volt, mert egy jó minőségű, zöldeskék, reliefes fajansz edény töredékét is megtaláltuk egy tehén vagy ökör mellső lábával, vsz. i.e. 3-2. sz-ból.

Reliefes fajansz pohár töredéke

A feltárás során úgy tűnt, hogy a Római korban a Ptolemaiosz-kori épületek épen maradt részeit agyagtéglával töltötték ki, mintegy megemelve a járószintet vagy kiemelve az épületeket. Sajnos a modern falu lakói ennek többségét elhordta saját házaik építéséhez.

Padlószint az agyagtégla alapon

 

A felszínen emelkedő épületek mészköveit lyukacsossá marta az eső és a környező földek öntözésekor keletkezett, kicsapódott só.

Az általunk félig feltárt épület talán a Kleopatrium (Kleopátrának szentelt kis templom vagy szentély), amelynek a falához a már említett egyik görög nyelvű forrás szerint a római korban egy vendéglőt építettek. A leletek egyértelművé teszik, hogy vendéglőről vagy konyháról van szó.

A kerámia között korai iszlám ólommázas edénytöredékek is találhatók, ami egyértelműen igazolja az arab hódítás utáni továbbélést.

 

A következő szezonban folytatjuk a domb (kom) további kibontását, hogy megbizonyosodjunk az épület(ek) funkciójáról, pontosítsuk a datálást. A föld alatti, nem látható falak felderítéséhez georadar projektet indítunk, valamint az idei mérések pontosításához geodéta GPS-es műszereket veszünk igénybe.

Nagy öröm számomra, hogy az Egyiptomi Régészeti Hivatal szakemberei elismerően nyilatkoztak eredményeinkről, látogatóink folytatásra bíztattak

Az ásatást a Horus Alapítvány 1,5 millió Ft-tal és egy kisbusszal, a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem 2000 USD-vel, jómagam 2200 Euróval és 1000 USD-vel támogattam. A folytatáshoz azonban ennél többre lesz szükség.

 

 

                    

 

 
 
Képek a faluban végzett terepbejárásról 

 

Képek a faluban végzett terepbejárásról

 

 

 

       

A temető mögötti terület DNy irányában

 

      

A temető

 

 

     

 

        

 

Épületmaradványok a faluban

 

 

 
 
 

Vendégeink 2007

  

 

Andrea Nevistic amerikai egyiptológus hallgató Mohamed Ali Inspektorral a főhadiszállásunkon

 

  

 

Mr. Ahmed Saleh egyiptológus, Memhis igazgatója

 

 

 

Miss Nashwa egyiptomi hallgató

 

 

Magyar geológusok Kőfalvi Vidor restaurátorral